Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zelda II: The Adventure of Link

2008.02.24

Egy másik lehetőség az, hogy mindent elölről kezdenek, és egy az elsőtől teljesen különböző második résszel rukkolnak elő. Ez néha bejött, néha nem. A rajongók gyakran nem voltak képesek befogadni a sok (néha felesleges) újítást, viszont volt már, hogy nagyon jól sült el a dolog (lásd pl. Super Mario Bros. 2).

A The Legend of Zelda hatalmas siker lett, több, mint 6 millió kelt el belőle, amit ma is kevés játéknak sikerül elérnie, pedig sokkal nagyobb a piac, mint a nyolcvanas években. Ostobaság lett volna Miyamoto és a Nintendo részéről nem folytatni a Zeldát. Tudni kell, hogy ekkoriba jelentek meg az első RPG-k, azaz szerepjátékok, a Dragon Quest és a Final Fantasy. Ezek olyan nagy sikernek örvendtek, hogy elég sok játékra gyakoroltak hatást, például a Zeldára is. A fentebb felvázolt két megoldás közül Miyamoto-ék tehát a másodikat választották, azaz egy az elsőtől teljesen elütő, RPG elemekkel átszőtt epizódot kreáltak NES-re.

A játéktér két részre osztható: Az egyik a szerepjátékokból átvett világtérkép, a másik pedig a tényleges helyszínek (városok, barlangok, dungeonök, stb.). Utóbbiak az első résszel ellentétben oldalnézetesek, mint a legtöbb játék abban az időben. A harc és úgy az egész játék ezáltal lényegesen eltér az első részétől. Az A gombbal lehet ugrani, a B-vel szúrni a karddal, az iránygombokkal pedig mozogni jobbra és balra, valamint leguggolni. A Start-tal lehet belépni a menübe (ez egyben pause funkció is), a Select-tel pedig elsüthetjük a menüben kiválasztott varázslatot. Bizony, egy újabb RPG elem, a játék során összesen nyolc varázslatot tanulhatunk meg (nagyobb ugrás, gyógyítás, tűzgolyó, stb.). Az életerő (ami itt az összes többi résztől eltérően nem szívekkel van jelezve) mellett megjelent egy másik csík, ami a varázserőnket jelzi, minden varázslat megidézésekor valamennyivel fogy belőle.

A játékmenet egyébként az elődéhez hasonlít, azaz sorban meg kell látogatni összesen hét dungeont, köztük pedig a világtérképen mászkálni és harcolni (ha megtámadnak, akkor a játék az oldalnézetes harcképernyőre vált). Mindez kiegészült a városokkal. A Zelda 2-ben végre vannak lakott területek, és emberekkel, akikkel lehet beszélni. A városokban szerezhetjük meg a varázslatokat és tanulhatjuk meg a karddal lefelé, illetve felfelé szúrást. Érdekes módon tárgyak vásárlására nincs lehetőség (az a kevés tárgy, ami a játékban van, a dungeonökben található), így rúpiákat se lehet gyűjteni ebben a játékban.

Van viszont más, amit lehet (és kell is), ez a szerepjátékokból átvett tapasztalati pont. Szinte minden szörny megölése után kapunk valamennyit, és ha elérjük a kellő mennyiséget, szintet lépünk, így nőhet az életerőnk, a varázserőnk és a támadóerőnk. Ez elméletileg teljesen rendben is van, csakhogy ezt az egész rendszert sikerült elszúrni a készítőknek – kár érte. Miről is van szó? Kérem szépen arról, hogy bizonyos szörnyek ha megsebeznek, tapasztalati pontot szívnak, de ami rosszabb, game over esetén a pontok elvesznek, és kezdhetjük a gyűjtögetést elölről (a szintek szerencsére megmaradnak). Ha már úgyis tud menteni a játék, ezt miért nem tudja elmenteni? Nem ad ez hozzá semmit a nehézséghez, vagy a játékélményhez, csupán még repetitívebbé teszi a játékot.

Ha már a nehézségnél tartunk, hála az égnek sokkal jobb a helyzet, mint az előző rész esetében, feltéve, hogy sokat fejlesztünk előtte. Viszont, hogy mégse legyen könnyű dolgunk, csak egy bizonyos pontig fejleszthetők a tulajdonságaink, és az utolsó labirintus maximális szinten is megizzaszthat.

A történetről még nem esett szó, egy gonosz varázsló elaltatta Zelda hercegnőt, és Linknek kell megtörnie az átkot (valahonnan ez a szituáció elég ismerős). Ehhez pedig egy összetört varázskristály darabjait kell megtalálnia, tehát itt se számítsunk mély érzelmekre és komoly párbeszédekre.

Tehát a Zelda 2: Adventure of Link még annyira sem hasonlít a széria későbbi tagjaihoz, mint elődje, ha a szereplők neve és kinézete más lenne, senkiben nem merülne fel, hogy ez egy Zelda játék. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy rossz lenne, sőt, nekem sokkal jobban tetszett, mint az első, hála a játék által nyújtott jobb útbaigazításnak és az alacsonyabbra vett nehézségi szintnek. A Zelda 2 az egyik legjobb NES-es akció-platformjáték.

Pár szót a külsőségekről. A játék sokkal szebben fest, mint elődje, a grafika megközelíti a NES-ből kihozható maximumot. Zenéből ötöt hallhatunk a játék során, ebből ami leginkább említésre méltó, az a dungeonök zenéje, ami nagyon jóra sikerült, kár, hogy a későbbi részekben nem hallhatjuk újra (csak a Super Smash Bros. Melee-ben).

A Zelda 2-n is meglátszik, hogy nem egy mai darab, még mindig nagyon puritán ahhoz, hogy a mai játékok közt megállja a helyét. Ellenben sokkal fogyaszthatóbb az első résznél, tehát a kettő közül én inkább ezt ajánlom, a hozzám hasonló rajongók viszont úgyis megszerzik mindkét részt. Ami a megszerzést illeti, megtalálható a game a The Legend of Zelda: Collector’s Edition-ben, kiadták GBA-ra a NES classics sorozatban, és letölthető a Virtual Console-ról. Csakúgy, mint az első rész.

 

Végszó: Bár a sorozat többi tagjára alig hasonlít, egy kellemes játék, leszámítva a pocsékul megoldott tapasztalati pont-rendszert.

 

Grafika: 9/10

Játszhatóság: 9/10

Szavatosság: 10/10

Audio: 9/10

Hangulat: 10/10

 

92%

Link